Kettesben a műhely mélyén Németh Franciskával

A markáns vizuális világgal és elmélyült elméleti háttérrel bíró Franciska Nemeth Jewellery márkáról már olvashattatok a Je Suis Belle vadonatúj üzletéről szóló cikkünkben, a nagyhatású tervezőpáros ugyanis Franciska ékszereit hívta meg, hogy egészítsék ki a JSB-darabokat. Most pedig a műhelybe is bepillanthattunk.

 

Az ifjú tervező szakmai felkészültségét, átgondolt és pontos látásmódját megismerve nem támad kétség afelől, hogy Kiss Tibi és Dévényi Dalma remek döntést hoztak a pályáját még éppen csak elkezdő Franciskával. A megnyitót követően a műhelybe is meghívást kaptunk, ahol az egyes ékszereket a tervező megálmodja, majd az elkészülés hosszas és számos különálló szakmunkából álló folyamatát afféle “porondmesterként” összefogja. A II. kerület egy szép, napsütötte pontján találkoztunk, hogy alászálljunk a hamisítatlan műhelyszagba. A földszinti helyiségben több ötvös dolgozik együtt – mindenki a saját munkaállomásán egyedül, a közös használatú gépeken pedig együtt, felváltva, gyakran egymást támogatva, kisegítve, félig-meddig egy alkotóközösség aktív és inspiráló hangulatában.

Nagyjából egyforma, speciálisan e célra készült Brett-asztalok állnak egymás mellett, egy kissé mégis mindenki a saját képére formálta a maga munkaállomását. Franciska kuckóját élénken járja át a művészettörténész szellemiség: az asztal fölött átfogó kézikönyvek, enciklopédiák, még Bosch-album is pihen. A műhely egyébként szeptemberben az Ékszerek Éjszakáján kifejezetten nagy érdeklődés közepette mutatkozott be, az itt asztalt bérlő ötvösök pedig valóban magukénak érzik a helyet: a múlt nyáron egy csapatként, együttes erővel festették ki és tették rendbe közös munkakörnyezetüket.

E műhely falai között tölti tehát Franciska a kreatív teremtés óráit, amellyel saját bevallása szerint megtalálta az ideális környezetet.

Nekem nagyon nagy örömöt szerez a saját elképzeléseimen dolgozni, mint valami kis púpos, öreg törpe, visszavonulva a kamrájába!

– lelkesül élénk, mesebeli képekkel Franciska – a valóságban persze púpos öregségről szó sincs, az ékszerek formálódása az alkotó két keze között azonban legalább ennyire varázslatos. Franciska számára meghatározó élmény, hogy az ötvösképzés során idősebb volt a társainál, a többiekhez képest hamarabb kezdett a szakmában is dolgozni, kapcsolatokat szerezni, ennélfogva némileg nagyobb prés alatt érezte magát, jelentős szellemi és kreatív muníciót adott neki viszont a pallérozott világlátása és a művészettörténeti tanulmányokból fakadó vizuális érzékenysége.

Inspiráció bárhonnan érkezhet, a képzőművészet, az építészet és a bennünket körülvevő tárgykultúra minden eleme elraktározódik valahol mélyen, ahonnan bármikor formákként, színekként, illékony egymásra hatásokban bukkanhatnak elő az alkotás folyamatában.

Franciska, noha jelenleg alkalmazkodik a kis méretű fülbevalók fokozott igényéhez, inkább a trendek sodrásán kívül állónak tartja magát. Híven őrzi például a fülbevalóknak Magyarországon lábát még megvetni nem tudó, aszimmetrikus irányvonalát: sokszor egyetlen, hangsúlyos függő izgalmasabb, a balanszunkból kibillentő, megragadóbb lehet, semmint ugyanabból kettőt viselni.

A Franciska Nemeth Jewellry ars poeticájában ugyanakkor központi helyet kap az örökkévalóságnak tervezett, eternálisan letisztult, időt-teret magáról levető formavilág is:

Szeretem, ha egy ékszert nem lehet elhelyezni egy konkrét évtizedben

– mutatja fel példaként a kreolfülbevalót, amely tökéletesen gömbölyű formájával, tiszta egyszerűségével – noha manapság éppen nagy reneszánszát éli – egy soha el nem múló, divattrendeken túli formavilág felé mutat. S milyen láttató, jelentőségteljes, hogy éppen ezek a látszólag oly egyszerű vonalak jelentik a legnagyobb kihívást az alkotónak!

Az a szenvedély és türelmes, aprólékos munka, amely ezeknek az egyedi, kézzel készült ékszereknek a létrejöttét kíséri, bizonyos értelemben felbecsülhetetlenné tesz egy-egy darabot, hiszen mindegyik egy önmagában teljes, megismételhetetlen műalkotás. Ez a műalkotás pedig egy divatékszer esetében nem csupán “önmagáért való szép”, hanem a mi megjelenésünkhöz is hozzáad, funkciójában hordva egy újabb jelentéssel gazdagodik.

Franciska nem csupán szó szerint engedett betekintést a műhelytitkokba, de az alkotás intim folyamatáról is nyíltan mesélt.

Így tudtuk meg, hogy számára az inspiráció kiemelt jelentőségű, az ékszerek keletkezése nagyjából 80%-ban valamilyen külső forrásból érkezik, egy ihletett forma, egy vonal, akár egyetlen ív, amiből kibontakozik egy fülbevalóba, gyűrűbe, medálba foglalható gondolat – nem csoda, hogy Franciska rajong a természet alkotta formákért, a soha giccsé nem váló természeti szépségért, amelyet a maga tiszta, érintetlen valójában szeret a leginkább felhasználni. A tervező rajongása a nyers kövek, csiszolatlan ásványok, rusztikus, pattintott felületek, de akár a kovácsolt fém tapintása iránt is fundamentumául szolgál a Franciska Nemeth Jewellerynek. Az alkotás fennmaradó 20%-a pedig a creatio ex nihilo, azaz a semmiből történő kreatív teremtés. Azaz dehogy a semmiből: minden felszikrázó ötlet a tervező elméjéből kerül a felszínre.


  Franciska Nemeth Jewellery
Budapest, VI. Paulay Ede u. 67.

Kapcsolódó cikkek: